Czigány György: 120 km/óra
kimérten, mégis sebesen süllyed
a táj: egy cseréptető
– mintha felvonón eresztenék –
éppen elmerül!
Nem látszik, csak a legmagasabb jegenyék
hegye.
Senki nem hajolt ki, hogy lássa
a temetőt: fák tövén a sírt,
sírhant körül az árva
kis csoportot – az ismeretlent –
kit követel a föld.
Aki csak árnyék –
az időből hanyatt kizuhant.
A sír felett
vas-suhogás, száguldó kék
morze-jelek:
étkező, hálófülke sor.
Ki fékezi meg
a rohanást a keresztbevetett
koporsó fölött –
a vakon marasztalt képet,
az egymásba préselt, elröpített,
a katasztrófa örvényéből kitépett
arcokat?
