Fülöp Kálmán: Infinit
Forró leheletünk
bepárásítja a
lenyugvó nap
tűzkeresztjét
s cserepes szél
cserzett arcunk
csiklandozza.
Szeretnékmég
veled maradni
a pillanat
csigacsendjében,
hogy idegeinkre
feszüljön
a lenyugvó nap
töviskoronája
s ölelkezésünkbe
beleborzadjanak
a madarak.