Gavallér János: Nyelv-elv
dobhártyámon hír remeg:
Sejtelmem valósága
sejt, elme maradványa,
s rám ragad enyv-elv nyelve!
Hüllők őrzik, végtelen,
óceánon sír-lebeg,
vonzások, torz hertz-mezők,
szívek, lelkek, csecsemők,
földön járó teremtők...
Most ismétlődő ütem,
ez minden, mi légterem:
Sűrűsödött végtelen
Isten ... ugyanúgy lüktet
testemben a szeretet!
2010. július 17.
