Oravecz Diána: Új ölelések
a földi gyönyörök íze, a kín
Elmosódott hajnalok rejteke
ontja magából az ezernyi színt.
Lopott pillantást csempészett
a frissen mosott tenyerembe,
Majd ezernyi darabra tépte éjjel,
miket egyenként dobált a szerelembe.
A tarságot takaró zengő nevetése
a bolondságát ereszti szélnek
Óriás lényébe olvadó testemet
Karonfogva vezeti új hajnali fénybe.
Ilyen lett egy létező tivornyázó elbóklászó leplezett iszony viszonya
mit elhalászott mélybe taszított valónk sorsába, a titokba.
