/Újkori táltosainknak/
 
Kőre ülhetsz, lehetsz zarándok,
a földeken érnek kalászok.
Bokor tövén a kicsi gyíknak
szemei az égre nyílnak.
Üldözhetnek, ütést is várhatsz,
a zsoltárokban hit van, válasz.
A főbe-lőttek vére ébreszt,
tenni készülsz : még azt, még ezt.
Gúzsba kötnek és megtaposnak,
fia vagy sokszáz apostolnak.
Keresztjeid az alvó falvak,
Krisztus felkelt, Ő meghallgat.
Neved nem őrzik díszes könyvek,
érted nem ejt a világ könnyet.
Mégis te vagy az, aki támaszt
virágot, fát, fecskét, már sast.
Lelked lobog, ahogy az éjben
a fáklya sercen, és a szél nem
oltja ki azt, ami lángol :
szavak szállnak szerte a szádból.
 

 
 Ezertölgy ,/ Thousand Oaks, California, USA/ 2010. április 17.