Verseghy Ferenc: Klárikához
Egy domb ül a völgy kezdetén,
E ezen parányi kis tanyám:
Jer nézd meg Klárikám.
Mellette csörg a friss patak,
Melynél bárányok játszanak.
Nem bő, de nékünk, Klárikám,
Elég lesz kis tanyám.
Előtte nagy tölgy gallyazik,
Hol sok madárszó hangozik,
Körülte szép gyümölcsös fák
S víg rózsabokrocskák.
A nap nem éri ajtaját,
A szél nem rázza oszlopát,
Hő ahhoz vagy hűs át nem fér,
Ki kis tanyámba tér.
A víznél, mely lent folydogál,
Egy fülemilécske sírdogál,
S a szirt felfogván daljait,
Megnyújtja jajait.
Itt lelvén eddig kedvemet,
Magam töltöttem éltemet,
De tiszta szívből osztozok,
Ha véled lakhatok.
E kis tanyámban úr vagyok,
Napestig bátran vigadok,
S mihelyt az alkony ágyba vet,
Az álom rám nevet.
Ha megvizsgálod, kedvesem,
Tudom, megtetszik rejtekem.
Csak nő híjával van tanyám:
Jer, térj be Klárikám.