Tűz Tamás: Ádventben ónpohárból szeretnék inni
szürcsölni a végtelen magas Rorate Coeli-jét
csigákat lesni ahogy behúzódnak rejtelmes
kastélyukba ahol paradoxon módon egyedül érdemes
élni elmondanám a rékviemet egy-egy bogár-
tetem fölött akárhol urbi et orbi talán
az Ar4a Coeli tengernyi lépcsején
megáldanám a frkast is és Marcus Aurelius-t
holtában halhatatlan lova hátán
megáldalak téged is emlékeimben álmaimban
ahogy a kórházi ágyon fekszel s eredbe
méregölő harmat csorog honnan hát desuper
s a felhők az igazat esőzik villám-
repüléssel teremnék nálad hogy deáki szóra
tanítsalak mert bár mindent tudsz de még szebb
hogy mégis mindig többet akarsz tudni
született kutató elme hallod hogy RORATE
hallod hogy NUBES PLUANT JUSTUM
nagy csendünkben
karod lágy hajlatában
harmatoznak az egek dús füvek édenét
teríti hajad a párna dérlepte mezejére
ébredj emeld föl szempilládat
