Petri Mór: Rákóczi
Messze idegenből,
Megszánt an agy átok.
Kurucok, kurucok,
Szóljon a nótátok!
Gyúljon fel, gyúljon fel,
Örömtűzben égjen
A Beszkidek orma.
Hogy a mi jó Urunk
Útját beragyogja.
Hogy a mi jó Urunk
Ránk visszataláljon
Régi zászlajával,
A magyar szabadság
Égi jelszavával.
Hozza vissza nekünk
Nagy lelke világát,
Nagyszíve fényárját;
Örök idők örök
Tüzü ideálját.
Hazajön, hazajön,
De nem bosszúállón
A magyar hazába.
Kibékülő szívvel
Mindent megbocsátva.
Akit kitagadtak,
Kiűztek, kivertek,
Hogy érezze, lássa:
Mit ér eszményi nagy
Önfeláldozása.
Visszajön, visszajön
Üdítő haramtul
Alélt kurucoknak.
Újuló reményül
Szegény magyaroknak.
Hazajön, hazajön
Mindent megbocsátva,
Feledve bús végét,
Nézvén csak a haza
Üdvét, dicsőségét.
Jó öreg királyunk
Tűnt idők gyászával,
Bánatával várja.
Századok bújával
Borul a sírjára.
Tűnt idők gyászával,
Századok bújával,
Sok bús emlékével.
Összefoly a könnye
Bujdosók könnyével.
S fölérez a holt szív…
– Te látod, nagy Isten,
Fönn a magas égben,
Hogy itt a jövendő
E szent szövetésben.
1904.
Pesti Hírlap, 1906. okt. 21.
Pesti Hírlap, 1906. okt. 21.
