Bartalis János: Ne bántsatok
Bartalis falun él
és kenyeret keres.
Kaszál, kapál, fúr, farag.
Csillagokat néz és holdat vár.
S egy tölgyfatönkön ülve
esténként
szerelmes partnerével
várakat épít, magasat, magasat.
S mint selymes fű a kasza nyomán,
a munkahajsza után esténként
úgy esem én is el.
De reggelre kelve újratámadok
és vígra stimmolom hegedűm.
kaszacsengés!
Kapapengés!
Víg aratási dal!
Fürj! Pitypalatty!
Engem csak a párom segít.
Ó, meddig élsz még így, barátom?
Búza, árpa leszakad.
Susogjatok, szőke kukoricaszárak.
Harsogj, boldog kukoricaerdő.
Ingj, hajladozz...
Facsard kunkor bajuszod
a bajusztalan költő előtt.
Csöved letépem
és zsákba teszem.
Vörös-sárga millió meg millió
kedves szemed megőrölöm.
Lesz liszt belőled...
Majd csöpp kis konyhában
párolgó, meleg puliszka
az asztalon.
Ne bántsatok!
Bartalis falun él
és kenyeret keres.
Kapál, kaszál, fúr, farag.
1923. július 10.
