Jánosházy György: Már félig odaát
kísértetek közt. Éjjelente
kicsusszanok az ablakon,
kisurranok a Végtelenbe,
hol régvolt játszótársaim
várnak türelmesen a lenge
fantázia csapásain,
s besző a Semmi égi csendje.
Nincs gyűlölet, gáncs és szitok.
Mosolygó meteoritok
sietnek szép jó éjt köszönni.
Jó ott, a holtak oldalán,
egy téli hajnalon talán,
el is felejtek visszajönni.
