Czigány György: Cirkusz-pillanat
csiholnak a görkorcsolyák – megint ők –
lány-fiú, lány-fiú körhinta-létre
szánt teste – mint e forgás tengelyére
csavarodó színes futószalag –
száll, s míg taps-felhőben fölsüt a nap:
puha-láng-lobbanással épp a szolgák
kitárt kezébe röpülnek a szoknyák –
úgy látszik, most a rég-ismerős lányok
trikóban havas idegenek, mások,
mintha a messzi nyár után tél
hozná el akikért epedtél,
azok ők: más-voltukért is konok
a szívdobbanás (ó, tél-nyár kisasszonyok!)
fölizzik köröttük a bíbor szőnyeg,
napernyőként kinyitva, összecsukva őket
nevet a két fiú, a lányok haja folyton
ott suhog el a parányi porondon,
hátrafeszített fej köröz, a fogsorok
szikra fénye körbeforog,
fényszeletelő kerék küllőin lát
a szem ilyen veszett iramú trillát –
kört, kereket, karokat és keringőt.
