Kalász László: Mintha rögtön
meghalnék
úgy kellene élnem
élesül nyakamra szél
eresztgeti vérem
talpam alatt füvek is
tőrként meredeznek
még az útilapuk is
bárddá élesednek
megrepedezik a föld
áhít beleesnek
e szerelmes szülőföld
elveszejt már engem
mintha rögtön meghalnék
úgy kellene élnem
születéstől halálig
tartó emberségben