Burján G. Emil: Antibb
Csak ami nincs, az örök,
mert ami volt, feltámad a lesz-ben.
Köztük a van-nal együtt merülök
az események alá tehetetlen.
Mély temető a tudás.
Sírköveink? Az egész Univerzum.
Úgy koszorúz, mint fekete gyász.
Gyertya a csillag? Fénye velem huny.
Antiidő vagyok én
és te, akikkel a képzelet átleng
még antibb szerelem delején?
Lelki varázs ez, amely igazán szent.