vitéz Somogyváry Gyula Ballagtam megint a kálváriára...
s nyiltak köröttem gyászos virágok.
Szörnyű keresztem égette a vállam,
amíg a lábam vén kövekre hágott.
Gond-katonák véresre ostoroztak,
Élet-Pilátus mosta a kezét,
görnyedt gerincem roskadozva hajlott
s unott emberek ődöngtek szerteszét…
Egy fordulónál mégis elém állott
egy kis, törékeny Éva-lánya,
felém nyujtotta fehér kendőjét,
szeme könnyes volt s remegett a szája.
Sápadt arcom a kendőjébe nyomtam
s megáldottam a szürke világot,
megáldottam ott két szelíd szemet
s a két szemben a Veronikaságot…
/1920. május/
