vitéz Somogyváry Gyula: Zsoltár
Véresre csúsztuk porban a térdünk
Uramisten
s megalázottan, mégis remélünk
Uramisten.
Korbáccsal verték szenvedő arcuk
Uramisten,
pedig igaz volt a pörünk, a harcunk
Uramisten.
Népek végére soroltál minket
Uramisten,
s csordák gázolják vetéseinket
Uramisten.
Kiszaggatják az élő húsunkat
Uramisten,
s nevetik a jajdulásunkat
Uramisten!
Meddig leszünk még, mint Jób – a szemetjén –
Uramisten?
Mikor villan a felhők fölött fény
Uramisten!
Tégy pontot immár a szörnyű írásba
Uramisten
s örvendeztess a feltámadásra
Uramisten!
/1919. április/
