Gaál Áron: Rákóczi keresztje
Imádkozott. A pataki esték
Fényei nyúltak el a lusta vizen
Még béke volt, Zsuzsanna üzent,
Ifjúsága s egy felejthetetlen
Csillagszüret
„Sub Rosa” barátok, erdélyi bálok
A bécsi évek, szeplős szőke lányok…
De akit az Égben vezérnek ítélnek,
Ha nem akarja is, sorsa lesz egy népnek,
Fölfelé hulló csillaga… Itt térdelt
A berényi éjben
Egymaga, mint a Getsemani kertben
Ama „Fejedelem”… És tudta, hogy vesztett
Míg hívei s hada békésen horkolt,
Ő mormolt: „szabadíts meg a Gonosztól”…
„És jöjjön el” – mi álmaiban ott volt
Az Ország, – arra gondolt
De még kellett egy Apát, aranyszájú nemes,
Egy fővezérével rokon úr – kedves
Dilettáns és a Molotov-koktélokon
Felnőtt pesti srácok, vértelen ősz álmos
Reménye, újraemelt hantok… „ha akarod
Legyen a Te akaratod
Szerint, Uram!” – Imádkozott a keresztnél
Itt a Zagyva partján, hol a pataki esték
Fényei nyúltak el a lusta vizen.
Még béke volt és Zsuzsanna üzent!
Ifjúsága, egy feleljthetetlen
Csillagszüret
Jászberény 2001. március