Bíró András: Április
fényesbe fordul a világ.
Rezzen a fű gyenge szára,
rezgeti piros bogárka.
Piros bogár, Kató-bogár,
a boldogság merre, hol jár?
Itt jár a tavaszi kertben,
készülődő szerelemben.
A fű zöldet, ág fehéret
zsendít s mondja, szép az élet.
Tavaszi ág, meggyfavirág,
egyre fényesebb a világ.
Meggyfa kerek, fehér kontyát
sárga méhek teledongják,
amott lila virágözön
s gyík szunnyad langy bazaltkövön,
emitt fehér jácint billeg,
tetszik is a kikericsnek –
véle hogy megismerkedjék,
felé fordítja a fejét...
Tavaszi ág, meggyfavirág,
kifényesedik a világ!
