Tamási Lajos: Betegség
– melegnek, májusomnak maradj meg a szivemben,
megnőttél óriásra, megnőttél szépre bennem;
ne hagyj el aranyosom, szeress egy kicsit engem.
Sokáig kergetett a viharzó ég előttem,
mi lesz, ha rossz szavakkal majd számonkérik tőlem
hajad görbülését, mert nem vigyáztam úgy rád,
szivednek szép verését, ha két szemed lehunynád?
Ezernyi tartozásom elárvul, hogyha elmégy;
hegyek között futásom elállják sűrű cserjék
– melegnek, májusomnak maradj meg a szivemben,
ne menj el aranyosom, szeress egy kicsit engem.
1951.