Balla D. Károly: Múló évek kockakövéből
Itt, ahol összeér
az Ung az ősszel,
itt, ahol
ősszel
rőt erdő-redőt
vonnak össze
tó-szemeik fölött a hegyek.
Én itt voltam gyerek.
S emlékszem, mire leszánkáztunk a telet
a domboldalról,
a vársáncban már nyújtózkodott
az első ibolya.
És itt, itt, ahol a nyár
mindig jóreggelt kíván,
amikor hatkor elmegy az ablakom előtt,
itt leszek felnőtt,
lassan férfivá itt érek,
s a múló évek
kockakövéből itt áll össze utam.
Utam, mely nem vezet el innen,
s melyről talán hinnem
szabad,
hogy vége itt majd itt szakad.
Szülőföldem,
addig se tépjen szeled,
s talán elkerülnek az őszi fagyok,
ha elmosolyodsz azon,
hogy ilyen konokul szerető
fiad vagyok.
1977.