Harsányi Lajos: Kiáltás az őrségen
Künn állok legelöl az éjben.
Messze az őrtüzek fénye remeg,
Csillannak itt-ott a kék fegyverek.
Hahó! Hahó!
Legyünk ma éjjel ébren!
Megcsúfolni szent palotánk ékét
Sötét csapatok tartanak erre.
Fekete-piros rajtuk a köntös.
Hangjuk muzsikás, szitkos és öblös,
Hahó! Hahó!
Dalos őrség, fegyverre!
Ha itt lesznek – jaj – elsápad a vén hold
És csurran a vér a füszálra.
A vár haragvón dörren el néha.
Sok lesz akkor a holt, sánta, béna,
Hahó! Hahó!
Készüljetek föl mára!
Szemünk vigyázón néz a sötétbe.
A várba’ benn nagy ágyúk ragyognak.
Szavukra majd elbődülve kitörnek.
Jaj lesz akkor a szembejövőnek.
Hahó! Hahó!
Majd lesznek zord halottak.
A tetőről nagy szivárvány-vedrekből
Rózsákat szórnak aztán ránk serényen.
S ki jön hozzánk a Várúr. (Áldott perc lesz!)
Szívünkre tűz egy vérpiros keresztet.
Hahó! Hahó!
Legyünk ma éjjel ébren!
