Petőfi Sándor: Lopott ló
Fuvatán,
Röpül a legény gyors
Paripán.
’Honnan, atyafi, oly
Hevenyén?’
»Pusztáról csikóval
Jövök én.
A nyerítő ménes
Ott legel;
Pej csikómat onnan
Loptam el.
Túri vásár nincsen
Messze már;
Szegény legény oda
Lovon jár.«
’Ejh, nem úgy, jó földi,
Nem ugy ám!
Adja kend csak vissza
Paripám.
Enyim a ménes mely
Ott legel.
A csikót kend tőlem
Lopta el. –
De szavára nem hajt
A betyár;
Ő kegyelme már jó
Tova jár.
Mégis a gazdának
Vígaszul,
Hátrafordulván, így
Válaszol:
»Föl se vegye kárát,
Gazd’ uram;
Hiszen úgy is elég
Lova van.
Hej, csak egy szívet bírt
E kebel –
Azt is a kend lyánya
Lopta el.«
(Kecskemét, 1843)
