Vályi Nagy Géza: Ének a mozgás urához

Uram! talán már megállítanád

A könnyfakasztó, észbontó csatát,

Mi dúl, pusztít – föld hátán – föld felett –

Fáradhatatlan, küzdő seregek

Torpannak össze. – Vér omlik patakban,

És tart az irtó torna szakadatlan…

Minden csipetnyi rész, parány, elem

Egymásra törve harcol szüntelen…

                        Harci dal zendül, –

                        Kard éle pendül,

                        Ágyú dörög –

                        Puska se hallgat,

                        Küzd a szilaj had,

                        Harca: örök.

S e hadsorok csak állnak és tusáznak:

Dús nyara van a dermesztő halálnak,

– S feni… feni a sujtó csontkaszát –

Uram! talán már megállítanád?!...

Uram! talán már megállítanád

Az égi bolygók őrült iramát,

A sürgő-forgó szörnyű törtetést, –

Ahol világok – ívelő, merész

Pályán – suhanva, – surranón kerengve

Száguldanak – örvénylő végtelenbe,

Ahonnan nap, hold, tenger csillagok

Fényárja – apró mécsesként ragyog…

                        Mécsmilliárdok,

                        Nagy csodalángok,

                        Fénylő körök

                        Útján repülve

                        Szállnak az ürbe:

                        Üstökösök…

S nincsen megállás, nincsen pihenés –

Roham, iramlik, rajzik az Egész,

S a szem nem érti ezt a vágtatást –

Uram! talán már megállítanád?!...

Uram! talán már megállítanád

A nyugtalan Gép zord kerékagyát,

A tűzgolyók sistergő tengelyét –

A kerge táncból elég, már… elég –

Fénytesteid, miket vad, vakmerő

Íven forogtat – kozmikus erő

Mitől rohamra kél az ősanyag –

És izzó párák összerajzanak…

                        Csillagok rendre

                        Futva lihegve –

                        Fénylő körök

                        Sávján vakítva,

                        Üzve, taszítva,

                        S útjuk: örök…

Titokvilágok egymást elnyelik,

S egymást táplálják évezredekig…

A véges ész megfejt e ily talányt –

Uram! talán már megállítanád?

Uram! talán már megállítanád, –

Szétzúznál rendet, őstörvényt, szabályt!?

De jaj! ne tedd, ne érintsd meg, ne bántsd, –

Világaid száguldjanak tovább

Az ásító, időtlen végtelenség

Ösvényein… A gépbe baj ne essék!...

Csak Te ne mozdulj – legnagyobb Fényesség, –

Maradj, maradj Dicsőség trónodon

Elérhetetlen, tündöklő Orom.

Király-őrszem – szent Tökéletesség –

Forrása: Létnek, Térnek és Időnek,

Szilárd pontnak – a változandóságba –