Endrődi Sándor: Kurucvilág, labancvilág...
Dehogy mult el, egyre tart.
Most is dúl az ősi átok:
Magyar rontja a magyart.
Magunk ellen fordítjuk a
Régi rozsdás fringiát,
S egymást öljük, mitse bánva:
Rokon, testvér, jóbarát.
Mintha olyan olcsó volna:
Bőven foly a honfivér –
Nem a magunk jóvoltáért,
Csak idegen érdekér'.
És a közös, nagy ellenség
Hátunk mögött jót nevet,
Örömében táncol, ujjong,
Hogy az Isten verje meg!
