Sajó Sándor: Siess, ha vagy még, Julián barát...
Siess, ha vagy még, Julián barát!
Az erdőt itt már csak a csonk mutatja
S a puszta éjet eb vonítja át.
Ha későn jössz s itt nem szól már felőlünk
Csak néhány széttört ekeszarva, kard:
Szállj tengeren túl, ott még lelsz belőlünk
Bányákban néhány átkos-bús magyart.
Ott nem ekevas, – csákány éle szabdal
Szegény raboknak árva kenyeret, –
Egy darab szenet vígy onnan magaddal:
Magyar könny rajta s magyar lehelet.
Vidd Napkeletre s tedd ott ravatalra,
Legyen gyászünnep, mikor égeted:
Egy elpusztult faj végső lángja-hamva
borul a földre, melyből vétetett…