Fazekas Mihály: Szívem, eszem
Egy kis vidor leányka
A vízre volt, s edénnye
A kútba visszacuppant.
Odapattanék, kikaptam, –
Ajakának és szemének
Rezgési megköszönték.
Azon elandalodván,
S a hamis kicsente szívem.
Hogy szívemet kiváltsam,
Bokréta-szedni mentem:
De az ő badár szemétől
Nem leltem egy virágot.
Epret-keresni mentem,
De szája bíborától
Eperre sem találék.
Szívem tehát csak ott van, –
Add szép szemed, te kislyány,
S mogyorónyi szádat érte.
Inkább kipótolásba –
Eszem is tiéd maradjon!
