Balla Zsófia: Úszik a földben
Hullámot vetnek a dombok.
Tűrődnek fogatlan szájjal.
Karja forog a göröngyben.
Kidugja arcát a napra,
levegőt vesz s néz ki, meredten.
Ázalék, alga, gyökerek,
bogarak, giliszták akadnak
lábaiba, keze csupa sár, csupa föld,
nagy levegőt vesz, kifújja.
Amíg a tájék tart, mint a hajó
halad a célja felé. Csak úgy
repül a fölcsapott göröngy, fű.
Úszik, úszik az ember,
elhivatottan.
Az égből falapáttal
szórják a földet, nézik.
