Kabós Éva: 80 Évesen
attól, mi szép volt nekem,
"törvényen kívül" is fény,
és virágok a hegyen...
Oly szegényen ezüstöm volt a
lármázó patak,
szépen búcsúzni
fáradó agyamban már
nincsenek szavak...
A fények ott játszanak
még mindig a hegytetőn,
de elérni a
csúcsokat már nincs erőm -
nem jutok fel a
rímeket-rejtő hegytetőre,
vonszol magával
erdélyi sorsom nyolcvan éve -
s nincs már erőm bontani
piros fonalat: teremteni párnát, terítőt
- az ősit -, írásosat...
De még szeretném megköszönni,
mi szép volt nekem,
fényt és virágot
a Mezőség dombjain,
és a székely hegyeken,
megköszönni a hópelyhet
és napot,
az eltévedt golyókat
és az eltaláló szót -
Egy versbe zárva megköszönni,
hogy még itt vagyok!