Sajó Sándor: Nem imádkozom
Sebem halálos, – némán hordozom;
Már nem hallom, ha fölsír még e föld;
A magyar égbolt – tudom – összetört.
Zajgó reményég: búnál ostobább, –
Halk zokogással ballagok tovább;
Csak Isten hallja hangtalan szavam
S tán velem sír, hogy mért van igazam.
Haláltánc tombol, víg és vakmerész;
Megszán az Isten, ha szivembe néz,
Dúlt csillagokból búsan rámragyog:
Én mindörökké Igazság vagyok…
1928.
