Csighy Sándor: Lobog a máglya
Rajta az áldozat te vagy,
bús magyar népem.
A pernyéktől már
sötét lesz az ég s alatta
egy sorsvert nemzedék
gyászos feketében.
A lángok ide pirítanak,
és sütnek a lelkemre
fájdalmas sebet.
A világ meg alszik:
arcán a közönyt
a magyar máglya még
nem égette meg.
Ugy látszik, nem gondja
a véres magyar sors
senki fiának…
Csak a mi lábunkat vérzi
s töri fel köve
Krisztus útjának:
a Kálváriának.
Lobog a máglya.
Fénye ott vérzik
az alkonyi égen.
A világ nézi,
közönnyel nézi,
és nem tud elpirulni
szégyenében.
