Gróf Ráday Gedeon: Árpád kezdete
Árpádnak is bizony melyében bátor szíve
Helyén volt, noha sok veszély s halál közt járt,
De mint a roppant tölgy, melyben nem tehet kárt
A legpusztítóbb szél, akármint ostromolja:
Mert hordja levelét csupán a fergeteg,
Ő fennáll, ő kevély fejét nem hajtja meg;
S nincs kegyetlen szél, amely tövét kitolja.
Szint olyan volt Árpád. Hiába gyűjtött népet
Mind számost, mind erőst, mind fegyverére szépet
Amaz bolgár Zalán; hiában állott még
Népéhez a görög és a tót nemzetség:
Mert valahányszor ők harcban megállni mertek,
Mindannyiszor a harc gyalázatokra lett.
S az ott reményit dicső diadalom helyett
Csak ocsmány szaladást s rút mészárszéket nyertek.
