Simon István: Gólyafióka


Nyárvég határtalan ege –
lesi félszemmel fia-gólya.
Repülni, szállni kellene,
de gyáva még: nem tehet róla.

A fészek (mint kalapon a
száraz bokréta) a kéményen
nem lehet mindig otthona,
dér hull rá ősszel s a hó télen.

Egy elnyíló rózsabokor
oldaláról lesem a félszeg
fiókát s a szívem dobol,
ver indulót: no, légy merészebb.

Ugrik drótszál lábaival,
csakhogy szárnyai nehezek még.
S kevés mersze is elinal
annak, ki elvéti a kezdést.

Aztán ki tudja, lesz-e majd
repülni újra bátorsága,
míg rászabadítja a bajt
az ősz csillanó, hűvös bárdja.

Nézem csak, s nem tudom, mi húz
engem is szállni, szállni mindig
ezen az árva, kozmikus
téren, vágyódva már a sírig.

El, el – súgja valami – el,
ereszd ki merészen a szárnyad,
nem pótolhatod semmivel,
ha elkésted útját a nyárnak.

A messzeség ura leszel,
vagy dér lesz szemfödőd a földön...
El, el – sikoltja egyre – el,
véremben az az ősi ösztön.

Mert, aki egyszer lemarad,
az idő halálba tiporja.
Rajta, lássam, bonts szárnyakat,
körözz egyet, gólyafióka.

                                                    1955.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf