Weöres Sándor: Házfalon árnyak
fészkei minden jónak, rossznak:
lappangnak bennük mind az álmok,
cirógatnak, vagy megkínoznak.
Hőben és hóban meztelenség,
céltalan úton idegenség,
nem-remélt öröm, hirtelen gyász
látogat, érthetetlen vendég.
Tűzhányó torkába vetetten
forgat és fojt a lehetetlen,
vagy vár az édeni ajándék:
az álomban, mint az életben.
