Czigány György: Hat sor és árnyéka
Miféle réteket terít még
e test-nyárban hervadó lét alánk?
Ha mind, ami lehet: csak itt van
s ha itthon, mért megyünk el innét,
s mért lapul így., mért bújdosó a láng
elcsendesített kínjainkban?
Maga marad: parányi hő – remény.
Nemző mereven, tehetetlen
vággyal kígyó moccan feléje –
áldott, mert minket néz, bár gyilkosunk:
szempár itt, a kihűlt gyümölcsfa
utolsó ágán, üres kertben.