Alföldi Géza: Hazavár a népem
vidd el magaddal az álmaimat!
S míg rádborul halkan a fekete éjjel,
mint a szikrákat, úgy szórjad széjjel…
Szórjad, hogy fénylő csodának nézzék,
babonás kereszttel köszöntsék a fényét!
Legyen rombolás, ha aszott fűre hullna,
kiszáradt lelket magas lángra gyújtsa…
Hirdesse parasztnak, úrnak, cselédnek:
fekete éjben most ölnek egy népet!
Egy népet gyilkolnak száz titkos szerrel,
Megverik szívvel, megverik szemmel!
S hiába fény és hiába lázad,
Ellopják a boldog magyar éjszakákat!
De rohanj csak vonatom, szálljon a szikra,
hulljon az éjben tűzesőként, mintha
üstökös csóva lenne a lelkem:
keresek valakit, s keresnek engem!...
Tán meglátnak itt-ott, virrasztó tanyákon
én leszek az éjben fel-feltűnő álom,
Árgirus királyfi éjféli mesékben…
Száguldj csak, vonatom, hazavár a népem!...