Pedig csak föl-fölbotlasz még előttem. Még hátad a látóhatáron. Még meg se haltál s már beletörődtem, e jaj-ra se méltó világon! Oly mély közönyben, máris mintha földben: hiányodat, e többlet-árvaságom – és ez sujt le, e gyászom – se bánom, édes egy barátom!