Tornai József: Hemingway nyara

Olyan voltál, mint mikor megérkezik a nyár
meredek homlokán a nappal.
Szénásszekeret úsztat a völgyi pára,
a fák vastag, zöld szoknyáit megbillenti a szél
és nők, folyók hánytorognak a föld lábainál:
folyónál szebb nők. Az ürességbe zárva,
nagyon erős Nyár, emlékszel a nyárra,
 
amit most elvesztettünk? Szegény, jó Hemingway,
de jó volt lakni egy-földön veled!
Legjobb szomszéd: hozzátartoztál a föld emberi arcához,
ó hogy szorítana a rádöbbenés magához,
mikor már minden elvégeztetett
s a nyár kegyetlen és tüzes kazán már,
hol csak megfőni s képzelődni lehet
 
leejtett karral és kidülledt szemmel
áttetsző szörnyetegek előtt,
akik most újra eljöttek. Leereszkedett rád
a céltalanság angyala s megölt?
Téged, aki annyit hallgattad a szív ágyúszavát,
bikák vörös fújását s a tengelicét?
Követelte benned is magát az emberiség,
 
és gyanítottad, ki ez a földhözragadt isten,
e nap-fejű állat, ez a titokzatos
évszak: a föld rendületlen nyara,
ki újra bepermetezi sugárral, ha
elszomorodik a lapály, a domb.
De te elvágódtál. És fölüvöltenek, akikre
lövöldöztél, a halhatatlan ragadozók.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf