Váci Mihály: Te
asszony, csüggedten ölbeejtett kézzel,
de mennyekkel vagy különb, mint a többi.
Hibáiddal olyan megvert vagy éppen,
mint aki ember mindahány, – de mennyivel
kínlódóbb a megszenvedett erényben!
Nem égi vagy: – mennyeknél emberibb,
s Terád nézhet e sok érzékei
jászla elé kötözött némber itt,
kik lüktetve, kinyílva, lesben állnak
őstengeri éhséggel és zabál
bennük a partra lépő első állat.
