Sajó Sándor: Nyári déli csend
Friss szénaboglya illatos tövén
Szent sugárzású nyári ég alatt
Olvadt aranyban heverek hanyatt.
Cirógat halkan hajlongó sikár,
Egy zümmögő méh halkan muzsikál;
Lágy kaszapengés hangzik messzirül
S az alvó csenden lágyan szétterül.
Nagy, boldog csendben hallgat a határ,
Áll az idõ is, vagy tán alvajár;
Madár se pittyen árnyas lomb alatt, –
Odafönt most van delelőn a nap.
Harangszót ringat lengő fuvalom,
Fölrezzen rá az alvó nyugalom:
Száll, száll a hang s míg hullámozva zeng,
Imádkozik a nyári déli csend...
