Somló Sári: A bolond...
Pár dudvaszált hajába tüzve,
Botorkál tépett, rongyosan…
Pedig ugymondják – pénze van.
Van aki régen ismeri
Egy két fillért is ád neki,
Van aki ujjal mutat rája –
Van aki sóhajt, hogyha látja.
Napos derűbe, zord esőbe,
Kibandukol a temetőbe.
Utján amerre elhalad
Szed hosszu zöld füszálakat.
Már minden sirhant ismerős
Jól tudja hol bukott a hős
A véres harcnak vége lett
S a büszke szép hon – elveszett…
A sirra, menynél elhalad,
Pár szál füvet s egy csókot ad…
Az Isten ád hozzá erőt.
Letérdel egy vén tölgy előtt
Az ős gyökérre ráborul
És átöleli – könnye hull,
Büszkén virult, bátran dacolt,
Szabad föld dus hajtása volt…
Az est igy éri… s utra kél
Kietlen otthonába tér,
Van aki ujjal mutat rája –
Van aki sóhajt, hogyha látja…
