Oláh Gábor: Anyám, hazám
Hallgassunk, sirjunk hosszan, óh anyám,
Hazánk és életünk bús alkonyán.
Megtört szemednek tompa tükörében
Másik anyámnak sorsát keresem:
Föltámadásnak ott sincs híre sem.
Így fáj, így vénül, így hal el lassanként
A nagy lombú fa, mely hajnal szakján
Csókját vagy virágát hullatta rám.
Így ül az idők téli hűs ködében
Elaggott özvegyként a másik Asszony,
Kinek most álmát tört szívvel virrasztom.
Anyám, hazám, két szívvel kell siratnom
Egy sorsotokat, mely ily fájdalomra:
Kevés egy szívnek könnye, gyásza, gondja.
