Csuka Zoltán: Fiatal lány, 1929
énekelnek új legendákat benned,
lámpásozó szemeidben világok romjai sírnak
és tested titkos rejtekén
visszafojtva szunnyad az eljövendő élet.
Amint a mához illik:
drótakadályok és aknamezők zárják utaidat,
megcsúfolt életünk
ezer áltörvénye fonódik paragrafusokba,
alattuk nyögve zúg az örök áramlás.
Néha úgy is van:
szemedet messzi célok hevítik,
karodban a tiszta szerelem ölelése is pezsdül,
de hányszor roskadsz össze sápadtan és véresen,
visznek el messze fekete vonatok,
vagy könnyekkel szemedben feküdsz
a kenyeret biztosító nászágyba.
Fekete csillag vagy,
milliomodmagaddal bolyongsz,
sötét vagy és hideg,
s csak akkor gyulladsz forrón fényesre,
mikor sikoltva leszaladsz az élet firmamentumán,
hogy megint eltűnj
mosti esztendők melletszorító,
torokfojtogató nehéz ködeiben.
1929.