Bíró András: Ez a miénk ma
vakoló kanál surran,
épül a házunk.
A magasuló falakra
izmaikat tornáztatva
simulnak föl a
gerendák.
Fűszál fűszálra hajol,
akár válladra fejem,
éled a kertünk.
A kiviruló bokrokon,
virágokon kigyúlnak a
sárga-piros-kék parazsak.
Karomat karodba öltöm,
ez védi meg a házunk.
A magasuló falakat
s kiviruló életünket
ez élő pánt vasbetonnál,
mindennél jobban
vigyázza.
Évek évekre gyűlnek,
akár gondunk a gondra
s örömünk örömre.
Ez a miénk ma. A házat
s a kertet holnap átveszik
a fiak s majd az
unokák.
