I. Szemlér Ferenc: Primitív
hajt feléd, mint törtet hív a tiszta ágy,
melléd lepihenni nem parancsra kell,
úgy pihenek véled, ahogy senkivel.
Legyen áldott tested, mint az asszonyok
között Máriának az égből mondatott
mély Palesztinában, ahol őseid
látták Máriának pásztor-őseit.
Testem pásztorának kérlek téged én,
mint az árva bárány kóborolt szegény,
sok gödörbe botlott, sok kemény tövis
szúrta s véle vérzett árva lelkem is.
Tiszta most a lelkem, mert veled vagyok,
homlokomon csókol csillagként ragyog,
este van, a csillag fénylik élesen,
engedj lefeküdni melléd, édesem!