vitéz Somogyváry Gyula: Hajnali dal
Két ének Szűz Máriához; I.
Feléd esengek, törve, halkan
s bár föl sem ér e gyönge dallam
lábadhoz, égi Szűz-Anya;
feléd rebeg és úgy dícsérget
e könnyből-sarjadt árva ének,
ó, Tenger Csillaga.
A szenvedések megtiportak,
nincs apróbb férge már a pornak,
mint én, a földi téreken.
S lásd: nem panaszra nyílik ajkam,
téged dícsér e virradatban
parányi énekem.
Ó, megváltásnak édesanyja,
hallgasd meg ím: e csöppnyi hangya
feléd röpíti sóhaját.
Hiszen neved, ha csak kimondja,
megkönnyül tőle terhe, gondja
és mindent fénybe lát!
Dícsérjen hát e dal szünetlen
s dícsérjen zengő énekekben
a napvilág s az éjszaka;
s lehull mirólunk mind a kétség,
– neved minékünk: jóreménység –
ó Tenger Csillaga!