Csokonai Vitéz Mihály: A szeplő
Mely tiszta hóra hullott;
Mint a delin fehérlő
Rózsába bútt bogárka;
Mint a korinti szőlő
A cúkoros kalácson:
Úgy bársonyollik, oly szép,
Oly édes egy kerekded
Szeplőcske Lilla mellén.
Ez az a kies szigetke,
Amelybe a szerelmek,
Ha keble tengerének
Téjhabja közt fürödtek,
Enyelgve szárogatják
Hajok vizes aranyját.
Ti szóljatok, reája
Hullt csókjaim, ha méltó
Dühödés-e Lilla mellén,
Egy földi nimfa mellén
Imádni a hibát is?
