Rakovszky József: Gyönge még a rózsa
Gyönge még a kislány, nem szabad ölelni!
Mégis megöleltem, mégis megcsókoltam.
Legalább egy kicsit én is boldog voltam.
Aki szívből nagyon boldog akar lenni,
be sokat kell annak titokban könnyezni!
Be sokat kell annak fájó szívvel járni;
megértő kedvesre végül rátalálni!
Gyönge még a rózsa, mint az éji szellő.
De vajon kié lesz, hogy ha egyszer megnő?
Százszor megölelném, százszor megcsókolnám.
Hej, csak ő lehetne mindig az én rózsám!
Budapest, 1949. II. 4.
