Tornai József: Szerelem nélkül élni
1.
Sose tudom megérteni,
hogy tudtál évekig szerelem nélkül élni,
mint a testetlen tárgyak,
hínárba hajított kövek.
Hogy tudtál
a pillanatról-pillanatra lecsapó
teljes sötétség nélkül?
Hogy tudtad
tested mindennapi égzengései nélkül
csak járásra használni a lábad,
cigarettázásra az ujjad,
evésre-beszédre a szád?
Hogy élhettél
zörögve, kiszáradva,
őszi kóró a szemétben?
2.
Hogy tudtok szerelem nélkül élni,
szegény magatokra hagyottak,
rögtön hamuvá égők,
egymás szívétől megundorodók?
Nem vártok arra, ami lehetséges,
nem is álmodhattok arról,
ami megdöbbentő,
tűz és pernye egy kortyra,
hegy-vonulás, felhő-dübörgés fölöttetek?
Hogy tudtok szerelem nélkül élni,
szegény drótszívű kisértetek?
