Keresztury Dezső: Hazárd-bölcs természet
kasok rendjében, nyílt szív, képzelet,
testi-lelki erő: pár perc alatt
hamuvá hűlnek mindenek.
– „De megmaradnak a művek!” – Mikor
megfogalmazta, félig már megölte
a lényeget, s bevész ha mi kiforr
sürgő-forgó közönybe.
Magyarázók majd átértelmezik
érvényesítve új kor, új közeg,
vágy, hatalom, érdek kényszereit,
szerkesztvén más ágat, tövet:
ripőknek öröm élni s derékből,
jó új sarj is színeül, ízesül csak,
de igaz fény nem fél semmi sötéttől,
vak Űrben bizton jár a Nap –
attól sugárzik, ami benne fölgyűlt,
s szándéktalan adja tovább:
harcot, békességet, nehezet, könnyűt,
élet s mű kozmosz-vadonát.
Ha szárnya veszi a Hír, ha leejti,
akár pihét, porszemet: héjbazárva
gubó őrzi újulni mikor senki
se keresi, kívánja.
Hazárd-bölcs természet mit halmozol föl,
s szósz szelekbe közönyös-okosan!?
Minden a porba mállik s újra följön,
él, izzik, haszna van.