vitéz Somogyvári Gyula: Hitetlenekhez szólok
Csak hamut szórtak az izzó parázsra.
Ne féljetek! Olcsó, krajcáros hittel
ne gondoljatok temetésre, gyászra.
Ne féljetek, ti elcsüggedt Tamások
és ne nézzetek könnyesen a ködbe!
Hát elhagytak már mind az álmodások
s azt hiszitek, hogy így lesz mindörökre?
Ne féljetek, ti rémült istenadták,
a történet még nincs készen mivélünk!
A torkunk évszázadok fojtogatták
s mi mégis, most is: élünk, mindig élünk!
Ne féljetek! – Nem temetőbe vittek.
Csak börtön ez, mit nékünk sírul szántak.
S van még súlya a bilincses ökölnek
és van szárnya a hörgő Miatyánknak!
Ne féljetek, ti gyötrött, árva lelkek,
nem halt még meg a magyar: csak kifáradt.
Nem állt a szív meg, csak egy percre dermedt,
de már dobog, s a vére újra árad.
Ne gondoljatok temetésre, gyászra
S ne sírjatok, hitetlen gyáva hittel!
Csak hamu szállott az izzó parázsra…
Ne féljetek! A tűz még nem aludt el!
1920. április
