Berda József: Krúdy sírhantja előtt
elvesztett csavargónak: oly árva, majdnem
jeltelen a sírod. Pedig te ringattad
néped, hamupipőke sorsú nemzeted égig
ívelő álmainak bölcsőjét, Szindbád!
Hát ennyire mostohafia vagy hazádnak?
S lám, a te koldusi sírhantodra
pöffeszkedve kiabál át Jacob Bleyer
kegyelmes úr domborműves síremléke ott a
közeledben s méghozzá: gót betűk arany
nyilaival, mintha csak gúnyolni akarná
emléked a túlvilágról is! –
Születése, szorgalmának szép gyümölcse miatt
senki se légyen többé megalázott e honban:
de ami becstelen marad minden időben,
annak ne adjon senki soha feloldozást!